Búsan, egymagában áll egy jellegtelennek tűnő emlékoszlop, Komárom vasúti hídja mellett, a déli oldalon: a véres csütörtök emlékét idézi egy mementó. Te mit tennél, mihez kezdenél ha mondjuk Budát egyik napról a másikra leválasztanák Pestről, és idegen ország venné birtokába?
Alig ocsudtunk fel az első nagy háború borzalmaiból, s a még rémisztőbb Tanácsköztársaság is csak körvonalazódott egykor, mikor Trianon kísértete megérintette Komárom falait: 1919. januárját írták a naptárak, amikor az év nyolcadik napján két cseh légió jelent meg Klapka György városában.
Olyannyira megtetszett nekik a Duna partján fekvő város, hogy nyomban a létrejövő Csehszlovákiához (ahogy akkor mondták: Cseh-Tóth Országhoz) kívánták csatolni. Ezzel nem csak a város, hanem Komárom vármegye nagyobbik fele is új urak kezére jutott.
Csendben, de egyet nem értvén szemlélték a történteket délről. S egymás után jöttek az újabb hírek, de még messze vagyun attól, hogy északon Győr-, Komárom-, és Esztergom vármegyék elrabolt feléből pedig a csehek és tótok összetákolják Győr-Komárom-Esztergom megyét - ez év októberében.
Idelenn délen pedig a kommunista métely - a Tanácsköztársaság - kezte meg szerencsére még csak rövid pályafutását. Ki gondolhatta akkor 1919-ben, hogy "ezek" később negyven évig tartják majd magukat.
Mai ésszel már már felfoghatatlan - legalábbis magyar szemmel - hogy egykoron bizony kommunista zászló (pontosabban a Tanácsköztársaság vörös csillaga) alatt is lehett jó célért kűzdeni. Persze senki ne gondolja, hogy ezek a fiúk hithű kommunisták lettek volt, csakhát éppen ez a szászló jutott nekik egykor. Innen hát a vörös csillag az obelixen.
1919. május 1-jére ébredtünk, amikor hazájukat szerető - győri, tatai, tatabányai, tóvárosi - munkások, Mayer Lajos győri mérnök vezetésével (a hivatalos változat szerint a Tanácsköztársaság munkás-miliciái) elindultak, a vasúti hídon át Komáromba, hogy visszafoglalják maguknak, nekünk, nektek, és az utókornak a települést.
Monostorral szemben keltek át a Dunán az Erzsébet-szigetre, megrohamozták a vasúti hidat, majd a vasútállomás felé nyomultak előre. Az újszőnyi állomáson négy mozdony füstjével borították homályba a várost. Egidio Macaluso olasz ezredes kérésére Érsekújvárból iderendelték a 34. csehszlovák gyalogezredet, akik elzárták a visszavonulási útvonalakat. A magyar egységek az Erzsébet-szigetre szorultak vissza, ahol a legionáriusok lemészárolták az életben maradottakat.
A városban statáriumot és kijárási tilalmat hirdettek ki, a legionisták mindenkit lelőttek, akit az utcán találtak, köztük egy 12 éves gyereket is. Az elesettek (összesen 121 munkást és katonát) nagy részét 3 nappal később közös sírba temették a katolikus temetőben. A csehszlovák hadsereg 25 embert vesztett a harcokban. Ez a nap véres május 1-je néven vonult be a város történetébe.
Ez, huszadik századi elfeldett, és sokáig eltitkolt történelmünknek csak kicsiny szelete, ugyanakkor fontos momentum. Emlékezz tehát erre kedves utazó, ha Komáromba visz az utad keresd meg az árva, és már-már méltatlan mementót, és süvegeld meg a munkások tettét, majd pedig gondolkodj el egy percre: Te mit tennél, mihez kezdenél ha mondjuk Budát egyik napról a másikra leválasztanák Pestről, és idegen ország venné birtokába?
Aranyfust.com (ro)
forrás: Wikipédia, képek: Internet
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése