Máramarossziget (románul Sighetu Marmației, németül Maramureschsigeth) megyei jogú város Máramaros megyében. A Tisza-parti város egykor Máramaros vármegye székhelye és Magyarország faiparának és sóiparának központja volt.
 |
| Református templom, Máramarossziget - fotó: Wikipédia |
Nagybányától 53 km-re északkeletre a Tisza bal partján fekszik. Közúti határátkelő hely Ukrajna felé. Neve a Máramaros (románul Maramureș) folyónévből való. A víznév az indoeurópai mori (= tenger, állóvíz) és a mors (= holt) szavakból származik. Arra utal hogy a város a Tisza és az Iza szögében épült.
1570-től az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. 1733-ban III. Károly magyar király (VI. Károly császár) újra Magyarországhoz csatolta és a magyarországi ruténok és a románok egyik fontos politikai és kulturális központja lett.
 |
| Felsőbb leányiskola, Máramarossziget |
Egykor volt jogi akadémiája, valamint katolikus és református gimnáziuma is.
1918-ig, majd 1940-től 1944-ig újra Magyarország része, Máramaros vármegye székhelye (nem volt része az 1939-ben felállított Máramarosi közigazgatási kirendeltségnek). A városba a második bécsi döntést követően, 1940. szeptember 5-én vonult be a honvédség; a bevonulás előtt felfegyverzett román polgári személyek és katonák raboltak és erőszakoskodtak.
 |
| Magyar honvédek vonulnak Máramarossziget fő terén 1940. szeptember 5-én |
Máramarossziget volt az első visszatért észak-erdélyi város, lévén a Tisza túlpartja 1939 óta újra Magyarországhoz tartozott, így a határ mentén felsorakozott honvédcsapatok itt kezdték meg az átkelést az erdélyi bevonulás első napján. 1944. október 17-én került szovjet kézre.
 |
| Isza-híd, Máramarossziget |
Kapcsolódó poszt: A legendás Horthy-csúcs (fotókkal)
(forrás: Wikipédia)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése