Csíkszereda (románul Miercurea Ciuc, németül Szeklerburg, latinul Sicolsburgum) város Hargita megyében. Csíkszék, majd 1878-tól Csík vármegye, ma Hargita megye székhelye, 1971 óta municípium (megyei jogú város). 2007 július 1-jén 41 971 lakossal rendelkezett. 2002-ben Erdély 21., Románia 52. legnépesebb településének számított.
A Székelyföld nevű kulturális régió területén, Erdélyben, a Csíki-medence középső részén fekszik. Környéke már a bronzkor idején is lakott volt, ám első írásos említése 1558-ból származik.
 |
| Mikó-vár |
1891-ben hozzácsatolták Csütörtökfalvát és Martonfalvát (a Mikó-vár környékével), 1939-ben Csíkzsögödöt, 1956-ban időlegesen különvált Kormos tanya, 1959-ben Csíksomlyó névvel Csobotfalvát és Várdotfalvát együtt és szintén 1959-ben Csíktaplocát. 1968 óta tartozéktelepülései: Hargitafürdő, Csiba és Zsögödfürdő. Ismertségét többek közt a hozzá tartozó Csíksomlyó területén évenként sorra kerülő pünkösdi búcsú, jelentős jégkorongcsapatának, valamint országszerte kedvelt sörének hírneve okozza.
A város Brassótól 100 km-re (légvonalban 80 km-re) északra, valamint Székelyudvarhelytől 52 km-re (légvonalban 40 km-re) keletre, az Olt bal oldali teraszain a Nagy-Somlyó (1033 m) lábánál fekszik. A város a Csíki-medence középső részén települt. A várostest az Olt bal partján alakult ki.
Csíkszereda az észak-dél és kelet-nyugat irányokban haladó utak kereszteződésénél alakult ki, mint szerda-napi vásárhely.Innen származik a város neve is.[14] Gróf hídvégi Mikó Ferenc (1585-1635) – a nagy erdélyi fejedelemnek, Bethlen Gábornak a tanácsosa, diplomata és krónikaíró, Csík főkapitánya – a nevét viselő várat 1623. április 26-án kezdte építtetni.[14] A vár jelenlegi formáját 1714-1716 között Steinville császári tábornok vezetésével sorra kerülő újjáépítés során nyerte el, ezt a bejárati kapu fölötti kőbe vésett felirat is igazolja.[14] Csík, és benne Csíkszereda hagyományosan a katolikus vallás egyik Erdélyi fellegvára. Somlyón 1630-tól kezdve ferences gimnázium,
1676-tól Kájoni János nevezetes nyomdája is itt működött.Az 1643-as katonai összeírásban (lustrán) 44 családfő neve, összesen 108 személy szerepel, ekkor 25 különböző családnevet jegyeztek fel.[14] A város első szakmai közösségei a 17. században jöttek létre, a csizmadiák céhét például 1649. november 4-én II. Rákóczi György szabadságlevele is említi.[14] 1661 szomorú esztendő a csíki krónikákban.
Mivel a csíkiak részt vettek a II. Rákóczi György által a porta beleegyezése nélkül indított lengyelországi hadjáratban, Ali temesvári pasa török-tatár hadakkal megtámadta és feldúlta Csíkot.[14] A támadásról az abban résztvevő híres török utazó és történetíró: Evlia Cselebi is ír.[14] Kájoni János, a csíksomlyói ferencrendi szerzetes a következőket jegyezte fel:„A pogányság … az egész Csíkot elrabolta.”[14] Csíkszereda környéke 1769-1773 között Mint 1650-ben, 1665-ben, 1677-ben valamint 1707-ben, Csíkszeredában általános székgyűlést tartottak, ahol a szék konstitúcióit és határozatait hirdették ki. Az 1707-es gyűlésen határozták el, hogy Csíkszék és Háromszék közös követet küld II. Rákóczi Ferenchez, a Habsburg-ellenes szabadságharc vezetőjéhez.
A város fejlődését fékezte földrajzi elszigeteltsége, határőrségi státusa, valamint a székelység örökösödési jogrendszerének következményei. 1764-ben a férfiak nagy többségét behívták a határőrezredbe.[14] Az 1721-es összeíráson 49 háztartást jegyeztek, mintegy 250 lakóval, 1758-ban a ma is álló csíkszeredai római katolikus templom építésének idején a város lélekszáma 450-re emelkedett.A város első általános iskolája 1751-ben létesül.Ekkortól vezettetnek az anyakönyvek is.
Teleki József "úti jegyzéseiben" (1799) már 83 házat említ, a következőképpen: „ Csík Szereda választja el fel és all Csikot egymástól, katona székellyek lakják maga Csik Szereda nem nagy, csak 83 házból ál: de négyszer esztendőben jo vásárai vagynak. Sok idegen mesteremberek telepedtek Szeredára (...)[4] ” A hívők száma a városban, 1839 évében már 450 – tudjuk Endes Miklós feljegyzéseiből (1838).[4] Az 1848-as forradalom Gecző Jánosnak köszönhetően terjedt át a városra. Az általa vezetett emberek tüntettek a forradalmi eszmék mellett és leverték a hivatalos épületekről a császári címert.
 |
| Csíkszereda, fő utca - erdely.ma |
A katonaság több tüntetőt őrizetbe is vett, de a forradalom győzelme miatt végül is elengedték őket.[16] Az 1848-as magyar szabadságharc során Bem József Gál Sándort a székelyföldi csapatok főparancsnokává nevezte ki, akinek főhadiszállását a Mikó várban rendezte be.[14]Ehhez azonban meg kellett hódítania a császári kézen levő várat, amely azonban nem okozott nagy nehézséget: Gál Sándor két ágyúval el kezdte lövetni a várat, mire a várparancsnok elmenekült.[14] A székely hadvezér több csíki zászlóaljat küldött Bem seregébe.
1849-ben Petőfi Sándor is felkereste a várost. Feleségének, Júliának írja, hogy „Csik- Szerdának és Kézdi- Vásárhelynek gyönyörű vidéke van.” A szabadságharc leverése után a Mikó várnak szomorú szerep jutott: börtönt rendeztek be benne, ahol sok forradalmár végezte életét. A város első újsága 1849-ben jelent meg "Hadi Lap" címmel.
1851-ben kórház létesült.
Az 1850-es összeírás Csíkszeredában már 229 házról tesz említést, 961 lakossal, ebből 914 magyar, 15 örmény, 14 cigány, 12 német és 6 más nemzetiségű. A 19. századközepén Csíkszereda megerősödött: hozzácsatolták a közeli Martonfalvát, 1891-ben pedig Csütörtökfalvát. Mindezek ellenére Orbán Balázs A Székelyföld leírásában még ezt írja: „ Szereda egy oly gyarló kicsiny helység, melynél nagyobb s városiasb küllemmel biró falu Csikban akárhány van. Az egészet két utcza alkotja, melyek egyenes szögben találkozva az egésznek egy T alakot adnak, az északról délnek tartó utcza déli végénél van a vár…
” Benkő Károly is Csík-Gyergyó és Kászon leírások két ti. általános és részletes osztályokban című 1853-as, Kolozsváron megjelent munkájában a város akkor még fejletlen építkezésről számol be: „ Ami épületeit illeti, Cs. Szeredában csupán két magán kő lak van, a többiek fából készítvék. Martonfalván hat új ízlésű köz házakon kívül létez egy vár, melyről és általánosan Cs. Szereda városáról körülményesen Losteiner Leonhard kézirata 4-dik része 1-ső cikkelyében írja: 1777-ben deákul – honnan ezt magyarosíttattam: »Egész Csíkban több város nincs, csak Szereda, másképp szűk, mint állíttatik Taplocza és Zsögöd szántó földjeire építtetett. A Városban közeli vár hasonlólag egyedüli, ezt Mikó Ferenc, Csík, Gyergyó és Kászon Székek Fő kapitánya 1620 körül építette, Mikó vára nevet adott neki.« […] 1661-ben atörököktől és tatároktól romboltatott le, s azután 6-dik Károly Császár alatt Erdélyi fő hadi tábornok G. Steinville István által 1714-ben építtetett újból fel.[17] ” A városon áthaladó vasutat 1897. április 5-én adták át a forgalomnak, és ez eredményezte az első fejlettebb ipari egységek létesítését is.
1911-ben megkezdődött a villamos hálózat kiépítése. A város századunkban tovább gyarapodott, 1920-ban Zsögöddel, 1959-ben pedig Csíksomlyóval és Csíktaplocával. Növekvő közéleti szerepének megfelelően Csíkszereda 1878-ban Csík vármegye székhelye lett. Az 1897. április 5-én felavatott vasút jelentős változást hozott, a városban kisebb faipari, könnyű- és gépipari egységek létesültek.
A városkép is csakhamar megváltozott. 1888-ban újjáépítették a kórházat, 1898-ban elkészült a mai városháza, 1911-ben pedig a mai Márton Áron Főgimnázium, ahová az egykori, már négy évszázados csíksomlyói iskola költözött.[1910-ben Csíkszereda lakossága 3.701 fő volt, ebből 3.591 magyar, 45 német, 44 román és 21 más nemzetiségű. 1930-ban a lélekszám már 4.807 főre növekedett, ebből 3.796 magyar, 598 román, 253 zsidó, 71 német és 89 más nemzetiségű. 1916-ban a román hadsereg betört a városba, felégetve a házak többségét. Még ugyanaz év októberében visszafoglalta a várost a magyar hadsereg, ám két év múlva a románok visszatértek, 1918. november 26-án. Ezer Székely Leány Napja1931-ben
1924-ben az akkori román miniszterelnök, Ion I.C. Brătianu Csíkszeredába látogatott. Erről a Csíki Lapok is beszámol: „ Bratianu miniszterelnök folyó hó 5-én városunkba érkezik. Fogadtatásának impozánssága érdekében a hatóságok a legszélesebb körű intézkedéseket foganatositották. A miniszterelnök városunkba való érkezése kapcsolatos a székelység helyzetének tanulmányozására indult köruttal. A miniszterelnök valószinü egy pár órán keresztül lesz városunk vendége s tiszteletére a Mihaiu Viteazul (Kossuth)-kertben rendezendő nagyszabásunak igérkező bankette után folytatja utját a Székelyföldön ” – Csíki Lapok, 1924. júl. 6.
A század húszas éveitől rendszeresen megrendezik az Ezer Székely Leány Napja találkozót. 1940 szeptemberében a II. bécsi döntés következtében újra Magyarországhoz került. A városba szeptember 11-én vitéz Heszlényi Józsefvezetésével vonultak be a magyar honvédek.
A fogadóbizottság vezetője Antal Áron történész volt. 1944. szeptember 11-én a szovjet hadsereg visszafoglalta, hamarosan a város újra Romániához került. A szovjetek után a Maniu-gárda is megérkezett a városba és össze is szedtek 150 magyart, akiknek a kivégzését a helyi szovjet városparancsnok akadályozta meg. 1968-ban a kommunista román vezetés megszüntette a Magyar Autonóm Tartományt. Helyére létrehozta Kovászna és Maros megyét, valamint létre akart hozni egy Hargita-megyét is, melynek központjául Csíkszeredát jelölte ki. Ekkor azonban Fazakas János kommunista párttag közbenjárt Nicolae Ceaușescunál, hogy a központ ne Csíkszereda, hanem Székelyudvarhely legyen.
Az udvarhelyiek örültek a döntésnek és ünnepelni kezdtek. A csíkiak azonban nem nyugodtak ebbe bele, hanem a környék összes településéről embereket toboroztak és elkezdtek tüntetni (A tüntetés jelszava ez volt: "Udvarhelyre nem megyünk, aszalt szilvát nem eszünk"). A pártvezetőség román küldötteket küldött a tömeg lecsendesítésére, akiket azonban a tömeg meg sem akart hallgatni. Ekkor felmerült annak az esélye, hogy a tüntetőket fegyveres erővel oszlassák szét. Ennek elkerülésére azonban néhány jobb érzésű párt-tag keresztülvitte Ceaușescu-nál, hogy inkább bocsátkozzanak alkudozásba a tömeggel. Végül is ezen alkudozások eredményeként Csíkszereda lett Hargita megye központja.
Csíkszereda átélve a második világháború történelmi viharait, továbbra is a vidék központja maradt. 1960-tól kezdődően a város gazdaságát az erőltetett iparosítás jellemezte. A főbb ipari ágazatok: faipar, könnyűipar és a gépgyártóipar. 1968-tól az újonnan létesített Hargita megye székhelyeként az erőltetett központi ipartelepítési politika eredményeként a város lakossága jelentősen módosult: az 1992. január 7-ei népszámlálás adatai szerint lakosainak száma összesen 46.029. A nemzetiségi összetétel pedig: 38.204 magyar, 7.451 román, 228 cigány, 67 német és 79 más nemzetiségű.
Szöveg: Wikipédia, Képek: Aranyfust.com, Internet
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése