A két kiválasztott közül tán az ismertebb - tévében többet jásztott, a Hargitára hív: "...látni Erdélyi tájat."
A második dal amit meghallgathattok, abban pedig arról énekel a művész, hogy "a Hargita alján lakom én..." Ugyan ezen oldal adminja sem hargitai - csakúgy mint most Tamás Gábor - de a dal szép. :)
Tamás Gábor
Gondolatok énekesi pályám körül...(azaz amit el szeretnék mondani Nektek)
Zenei és ezen belül énekesi pályám opera és klasszikus zenével indult el. Kis koromban közelebb ált hozzám a klasszikus zene, hiszen már a zeneiskola kisdiákjaként beválogattak a gyerekkórusba a kolozsvári román, illetve a magyar Operába és tulajdonképpen ez jelentette az első igazi kapcsolatot az énekléssel. Itt sajátítottam el a helyes énektechnikát, a légzést és a színpadi játékot annak ellenére, hogy az operában a zene a fontosabb. Curt Mild neves karvezetőnek és tanáromnak köszönhetem, hogy megtanított úgy énekelni, hogy a szöveg mindig érthető legyen. Ennek aztán a könnyűzenében igen nagy hasznát vettem. Nem is oly rég Harangozó Teri mondta nekem: "Gábor! Senki nem énekel olyan artikuláltsággal, mint te" Bizony jól esik egy ilyen dicséret, különösen ilyen neves pályatárstól. Az első színpadi élmény is az operához kötődik. Sosem felejtem el mikor a Tosca-ban szólót énekelve az előadás végén a felnőtt énekesek engem hagytak legutolsónak, hogy kijöjjek a függöny elé meghajolni. A közönség felállva tapsolt, és bravó-kiáltásokkal ünnepelt engem. Amíg élek, nem felejtem ezt a szép emléket.A nagy csalódás és egy időre szakítás a zenével.
Egy életre szóló traumát jelentett eltiltásom a zeneiskolából, amikor is a nagy sovén és magyargyűlöletéről ismert Chisu Leontin igazgató kijelentette: nincs szükségünk papgyerekekre. Apám akkor az Erdélyi Református Egyház főkönyvelője volt, de nem pap. Oly annyira sokkolt a hír, hogy elhatároztam: szakítok a zenével. Szégyelltem, hogy nem feleltem meg a követelményeknek, és amikor az utcán megláttam az osztálytársaimat a kapuk alá bujkáltam előlük, hogy elkerüljem a találkozást, hiszen már nem vagyok zeneiskolás. Még ma is előfordul néha, hogy álmodom az akkor történtekről.
Tamás Gábor Ebben az időben tanáraim és osztálytársaim biztatására elhatároztam, hogy felvételizek a színiakadémiára, és színész leszek. Török Béla -volt klarinét tanárom, ragyogó zenepedagógus- rábeszélésére mégis a zeneakadémiára felvételiztem. Ezúttal sikerrel. Így azután visszatértem, amihez teremtett az Isten: a zenéhez (ahogy a világhíres tenorista Ion Piso mondta mikor szép karriert jósolt nekem). A zeneakadémián a kollégáim -többek között Sorin Tudorán a legendás hírű gitáros rábeszélésére beneveztem az országos táncdalfesztiválra. Sikerült megnyernem, így aztán teljesen átálltam a könnyűzenére és elbúcsúztam a klasszikus zenétől. Persze, csak ami az éneklést illeti, mert szabadidőmben, pihenésképp a mai napig is szívesen hallgatom a klasszikusokat.Ez idő tájt születik meg a romániai magyar könnyűzene, elsősorban Boross Zoltán zenei szerkesztő jóvoltából. Az ekkor felkínált lehetőségekkel élve részt vettem minden fesztiválon, s ezeket rendre meg is nyertem. Majd jöttek a Rádió, illetve Televízió Top-listái, amelyeken első helyezett voltam, ahányszor csak bekerültem egy-egy dallal. Ez fantasztikus népszerűséget hozott, amelyet aztán a "Dónáth úti orgonák" tetőztek. Bárhol koncerteztem, mindenhol teltház várt rám. Ez eleinte oly könnyűnek és természetesnek tűnt, ám ahogy teltek az évek (különösen a 18 év távollét hozta siker hatására) egyre jobban rám nehezedett a nagy felelősség: Te jó Isten, ez után a tömeges siker után mivel jövök majd vissza? Hiszen ezt már képtelenség túlszárnyalni. Én úgy éreztem, hogy nekem ez sikerült! Egy művész számára az jelenti a legnagyobb elégtételt, ha mindig tud újítani és a régi -mindenki által kedvelt dalok, szerzemények mellett hoz újat is, ne csak a régi sikerekből próbáljon megélni. (...) (tamasgabor.se)
Ha szereted Tamás Gábort, vagy a Hargitát - esetleg mindkettőt - akkor nyomj egy lájkot, és oszd meg másokkal is a posztot! :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése