Erdély, az Édes...

A világ más népei valószínűleg azért is irigyelnek minket, mert nekünk - és tán csak nekünk a nagyvilágban - van egy helyünk, ami maga a csoda. És itt nem csak az egész Kárpát-medence gyönyörű fennsíkjaira, és pusztáira gondoltam általában, hanem annak egy semmihez sem hasonlatos szegletére. Erdély. Az Édes.

Nem csak Trianon után, már korábban is kultikus hely volt Erdély. Az elmúlt száz év gyötrelmei ezt csak erősítették és hangsúlyozták.  Elég ha csak a gyönyörű tájakra, a mofettákra, vagy a sóbányákra gondolunk. A pompás épített örökségről - mely még így a román impérium és a még sújtóbb kommunizmus tán is csodás - már ne is beszéljünk.

Ha a legnagyobb keresőbe beütjük az "Édes Erdély" szókapcsolatot, 211ezernyi kép ugrik elénk rögvest. Ha csak "Erdély"-t írunk, akkor közel 350 ezer.

Édes Erdély itt vagyunk! - szól a dal, amit ki ne ismerne, aki valóban szívből és nem "külföldre" utazott valaha is Erdély gyönyörű tájaira.

Erről a vidékről akar szólni és pillanatokat megmutatni, a hosszabb nyári szünet után visszatérő blogunk. Gyertek velem! :)

 

A Gyilkos tó partja

A magyar szecesszió egyik legjelentősebb építménye - Marosvásárhelyen