Tegnap Facebook-oldalunkon már közzé tettük a fenti képet amelyen a Kormorán-együttes egyik legismertebb dalának szövegrészlete olvasható. A posztban a dal i meghallgatható.
A Kormorán dala kitűnően mesél arról, ami velünk, magyarokkal az elmúlt század első felében történt: "Elvitték az elsőt messze az otthon védelmére" - azaz háborúkban (konkrétan az első világháborúban) volt szükség arra, hogy az első harang /legidősebb fiú/ harcoljon.
A második "harang" pedig a "tengereken túl ébredt" mondja a szöveg: tehát kivándorolt Amerikába (például, vagy máshová).
És ezután jön a legkeserűbb fordulat, hogy "harmadikra szállt az átok, nem ment el falujából" - azaz ahogy ma mondani szokás úgy lett más állam állampolgára, hogy közben végig saját falujában élt.
 |
| 1940 szeptembere - Nagyvárad ismét Magyarországhoz tartozik |
Erdélyben persze ez "csak" két országot jelent, de kissé északabbra - így például Kárpátalján - ennél jóval több impériumváltást is megélhetett egy idős ember. Így lehetett az, hogy valaki ott magyar állampolgárként született, majd Csehszlovákiához csatolták települését, hogy nem sokkal később visszatérjen Magyarországhoz. Aztán pedig szovjet személyi igazolványa lett, hogy "végül" Ukrajna polgárának mondhassa magát. (Ott a kettős állampolgárság hivatalosan nem megengedett, így arról most ne beszéljünk).
De egy átlagos erdélyi, partiumi lakos is megélhetett már akár három ország váltást is, amikor felette tologatták a határokat, és őt mint embert senki meg nem kérdezte, hogy "tessék mondani, hol szeretne lakni?"
Erről szól tehát a remek Kormorán-dal. Hallgassuk!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése