E tóban tartózkodik még egy laposfejü, fekete-sárga pikkelyü nagy gyíkfaj is (Salamandra maculata), melyet a nép étőgyik-nak nevez, s azt oly méregdúsnak hiszi, hogy porrá törve megöli az embert.
Már most képzeljen a nyájas olvasó egy ily nagy kiterjedésü, egy ily regényesen nagyszerü tavat, a nap sugaraiban ragyogva, most tükörsimán eget, napot s partszegélyző sugár fenyőket visszatükrözni, majd a szél fuvalmára az égnek előbb sima tükrét gyémántként felragyogó redőzettel bevonva: s előtte áll a Szent-Anna tava, mely a hideg szemlélőt is oly sokoldalu szépségeivel meg fogja hatni, a fogékony, széptanilag kiképzett lelket pedig el fogja ragadni, sőt a természetnek észlelő barátját éppen elbűvöli.
Én többször látogattam meg a Szent-Anna tavát, mert e tó megható szépsége, vidékének vadregényessége nem kis vonzerőt gyakorolt reám, azért valahányszor kirándulás szerveződött, örömmel csatlakoztam, s bár mindig figyelemmel vizsgálám, a tóban semmi élő állatot, mint az első átalakulásban (metamorphosis) levő kis békák ezreit, nem tudtam felfedezni. - írja a Szent Anna-tóról Orbán Balázs.
Major Zoltán 2012 őszén látta a tavat. Képeiből egy tucatra valót mutatunk most nektek.
Aranyfust.com / Fotó: Major Zoltán / Szövegrészletek: Orbán Balázs - A Székelyföld leírása
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése